BORTNYIK SÁNDOR

(Marosvásárhely, 1893. – Budapest, 1976.): festő és grafikus.

Karikatúrákat a Magyar Figaró részére rajzolt. 1919–1925 között emigrációban élt
Bécsben, Weimarban és Berlinben. Plakátjai a modern magyar grafika kiemelkedő
alkotásai. Ilyen például a híres Zwack Unikum plakátja (1925). Szerkesztette és kiadta
a Plakát című folyóiratot. 1930-ban emigrációból hazajött. A Kner Nyomda
katalógusában szerepelt kivitelező művészként, majd Macskássy Gyula, Halász János,
később Kassowitz Félix grafikusokkal animációs filmstúdiót alapítottak, és itt
reklámfilmeket készítettek. Az 1928–1938 között a „Műhely” elnevezésű iskolája a
Bauhaus elveinek hazai meghonosításával kísérletezett. Háború után animációs filmek
készítésével foglalkozott. Rajzolt grafikákat az Est Hármas Könyve, Színházi Élet, Reklám
Élet, Az Est és az Ünnep című újságoknak. Tagja volt az Újságrajzoló Művészek
Egyesületének (1930). 1949–1956 között a Képzőművészeti Főiskola főigazgatójává
nevezték ki. Realisztikus és szatirikus témájú képeket festett. 1969-ben a Magyar
Nemzeti Galériában állított ki.
Díj: 1955-ben Munkácsy-díjat, 1956-ban érdemes művész címet, 1970-ben kiváló
művész címet és 1973-ban Kossuth-díjat kapott.
Könyv: Kétezer év festészete (Hevessy Ivánnal és Rabinovszky Máriusszal, 1943),
Masereel (1965).
Publikáció: Magyar Figaró (1915–16), Plakát (1928), Reklám-Élet (1929–32), Az Est
Hármas Könyve (1930), Színházi Élet (1932), A Hang (1932–34), Az Est (1933), Ünnep
(1937).