DEÁK-ÉBNER LAJOS

(Pest, 1850. – Budapest, 1934.): festő, grafikus.

Münchenben és Párizsban tanult. Első képét 1873-ban állította ki Bécsben. 1847–1887
között fölváltva Szolnokon, illetve Párizsban élt. Ekkor festett népi életképei a
Munkácsy-hagyományt és a plein air festést egyesítik. 1887-től az Állami Női
Festőiskola igazgatója volt. 1890-től rajzolt grafikákat a Vasárnapi Újság részére. A
Borsszem Jankó vicclapban (1903) készített karikatúrákat címlapokat. Grafikáit a
Tanulók Lapja, a Művészet, a Képes Szalon, az Új Idők és a Reggel közölte. Dekoratív
falképek megoldására kapott megbízást, 1889–1890-ben Lotz Károllyal és Székely
Bertalannal együtt megfesti a tihanyi apátság freskóit. 1895–1899-ben a Műcsarnok
aulájának falképeit készítette el. 1918-ban gyűjteményes kiállítása volt az Ernst
Múzeumban. Számos képét őrzi az MNG. 1934-ben a M űcsarnokban emlékkiállítást
rendeztek műveiből.
Publikáció: Vasárnapi Újság (1890), Borsszem Jankó (1903), Tanulók Lapja (1904),
Művészet (1907–11), Képes Szalon (1910), Új Idők (1926), A Reggel (1930).