DIÓSY ANTAL

(Budapest, 1895. – Budapest, 1977.): festő, karikaturista.

1910–15-ig az Iparművészeti Iskolában Körösfői Kriesch Aladár tanítványa, később
tanársegédje. Főiskolai tanulmányai befejezése után Párizsba ment, ahol újságrajzoló
lett. Korán elkezdett gobelinterveket készíteni, amelyeket felesége, Nagyajtay Teréz
műhelyében szőttek meg. 1916-tól karikatúrákat rajzol a Borsszem Jankó részére, majd
a Színházi Élet is közölte rajzait. Ismert sportkarikaturista lett, hat évig rajzolt a Sport
Hírlap részére, foglalkoztatta a Nemzeti Sport is.
Grafikái, illusztrációi jelentek meg a Magyar Grafika, a Kolozsvári Tükör, a Gyilkos és a
Színházi Világ címő lapokban. Megalapította a Cennini Társaságot, mely 1921–26
között Budapesten kiállításokat rendezett. 1922–23-ban Erdélyben lakott, itt adta ki a
Kolozsvár görbe tükre és a Nagyvárad görbe tükre című karikatúraköteteit, és az
Ecce Homo 200 karikatúrát tartalmazó albumát. Itáliában, Franciaországban.
Hollandiában és a skandináv országokban járt tanulmányúton.
Díj: 1937-ben a párizsi világkiállításon Grand Prix-t kapott, Munkácsy-díj (1971);
érdemes művész (1977).
Kiállítás: 1921-ben az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kiállításán, 1939-ben
a Nemzeti Szalonban, 1955-ben a Csók Galériában, 1961-ben a Műcsarnokban, 1970-
ben az Ernst Múzeumban mutatta be munkáit. 1941 –47-ig az Iparművészeti Fiskola
tanáraként dolgozott. Foglalkozott bélyegtervezéssel is. Élete utolsó két évtizedében
leginkább akvarelleket festett, e műfaj egyik kiemelkedű magyar képviselőjévé vált.
Publikáció: Borsszem Jankó (1916), Színházi Újság (1919), Sport Hírlap (1922–28),
Kolozsvári Tükör (1923), Színház és Társaság (1923), Gyilkos (1924–25), Nemzeti Sport
(1925), Magyar Grafika (1927), Színházi Világ (1929).