EDINGER BALÁZS MÁRTA, EDMA, Gordon Györgyné, Balázs Róbertné

(1924 – 1997): grafikus, karikaturista.

Az EDMA nevet egy lengyel menekült karikaturistától kapta. 1940-től a Művészeti
Tervező és Műhelyiskolában tanult, amely 3 év elteltével Atelier-diplomát adott.
Tanárai között találjuk Kozma Lajost, Lesznai Annát, Kner Albertet, Végh Gusztávot és
Bernáth Aurélt is, akit a nagybányai Szabadiskolába is követett. Egy ideig
Romániában élt, és ottani lapoknak (pl. Scanteia) készített grafikákat, majd 1947-ben
visszatért a magyar fővárosba, ahol először a Szabad Nép alkalmazta. Rajzait a
budapesti lapok már az ötvenes évektől rendszeresen közölték. A Szabad Néptől
elbocsátották, de a Ludas Matyi rögtön befogadta. 1955-ben fejezte be
tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Koffán Károly tanítványa volt. Már
ekkor ismertek voltak portrékarikatúrái, melyeket elsősorban a hazai értelmiségi elitről
készített, s amelyeket könyv alakban is kiadtak Nevető Pantheon címen (1955). Az
album 100 prominens személy karikatúráját tartalmazta, melyek többsége tollrajz.
Szerepel a könyvben Barcsay Jenő és Kovács Margit portréja is, akik fontos szerepet
töltöttek be ~ életében. Barcsaytól anatómiát tanult, Kovács hatására pedig később
kerámiával kezdett foglalkozni. Az Eötvös Klub rendezett számára kiállítást, ennek
kapcsán jelent meg Színészek maszkban című 100 színészportrét tartalmazó kiskönyve.
1956-ban megbízták, hogy készítsen karikatúrákat a melbourni olimpia győzteseiről. A
rajzok, bár elkészültek, soha nem jelentek meg, mert kitört a forradalom, melynek
leverése után EDMA Angliába vándorolt, ahol már festészettel és kisplasztikával is
foglalkozott. Londonban élt, ahol emigrációs (Irodalmi Újság, Magyar Szó) és más
újságok (Observer, Reader’s Digest) számára, valamint a Central News-nál dolgozott.
1958-ban Cardiffba költözött, majd kis idő elteltével visszatért Londonba.
Karikatúráival már nem aratott nagy sikereket, viszont kerámiái és kisszobrai
népszerűek lettek. 1966-ban kerámiaüzemet nyitott, a hetvenes években pedig a
South Norwood Education Centre-ben kerámiát oktatott. Bejárta a fél világot (Irán,
Olaszország, Spanyolország, Egyiptom, Izrael, Peru, Mexikó, India, Ausztrália, Japán).
1987-ben Amszterdamba, majd 1994-ben Kaliforniába költözött. 1996-ban tért vissza
ismét Londonba, s nem sokkal utána Magyarországra. 1997 tavaszán itáliai útja során
érte a halál.
Kiállítás: Művei rendszeresen szerepeltek kiállításokon (London, Courtaud Intézet,
Gallery Petit, croydoni Fairfield Hall, Hollandia, Kalifornia).
Könyv: Rajzsorozata, a Három történet, posztumusz látott napvilágot 1998-ban.
Ugyanebben az évben jelent meg az EDMA élete és munkássága című könyv is.
Díj: Munkácsy-díj (1955).
Publikáció: Scanteia, Pest Izé (1947), Ludas Matyi (1947–56), Báli-Bólé (1948), Színház
és Mozi (1948–50), Szabad Nép (1948), Naptár (1950), Szabad Ifjúság (1952–54), Világ
Ifjúsága (1954), Béke és Szabadság (1956), Irodalmi Újság (1956), Nők Lapja (1956),
Magyar Szó, Observer, Reader’s Digest, Central News. Szignó: EDMA.