FÉNYES ADOLF

(Kecskemét, 1867. – Budapest, 1945.): festő.

Jogi tanulmányait félbehagyva 1884-tôl 1887-ig az Országos Mintarajziskolában
Székely Bertalan és Greguss János növendéke. 1887–1890 között Weimarban Max
Thedytől tanult. 1884-től rajzolt karikatúrákat több éven keresztül Az Üstökös, a
Borsszem Jankó, a Poszkiszli Naptár, a Pikáns Naptár című újságokba. 1891-ben
Párizsban a Julián Akadémiát látogatta, majd újabb két évet töltött Thedynél. 1894–
98 között Benczúr Gyula mesteriskolájában működött. Pletyka c. képével 1895-ben a
Képzőművészeti Társaság díját, 1897-ben a Civódással Rudits-ösztöndíjat nyert. 1898-
ban megkezdett Szegény ember élete című festményciklusa a kritikai realizmus
legszebb magyar termékei közé tartozik. A festői sikerek fényében is végig kitartott a
sajtókarikatúra mellett: Pikáns, Magyar Figaró, Caviár, Urambátyám, Kakas Márton.
Tizenkét évig rajzolt a Borsszem Jankó szatirikus lapnak. A karikatúrák mellett
grafikákat, festményeket publikált: a Magyar Szalon, Magyar Ifjúság, Krónikás,
Művészet, Szikra, A H áz, M últ é s J övő é s a z Új I dők c ímő újságokban. Megbecsült
tagja volt a Herman Lipót-féle asztaltársaságnak. 1934 után haláláig festészettel
foglalkozott.
Publikáció: Üstökös (1884–88), Borsszem Jankó (1884–1908), Magyar Szalon (1884–96),
Poszkiszli Naptár (1885), Pikáns Naptár (1885), Magyar Figaró (1886–1990), Magyar
Ifjúság (1887), Caviár (1888–90), Krónikás (1897), Művészet (1902–14), Szikra (1903),
Urambátyám (1903), Kakas Márton (1903), Villám (Tolnai Világlap melléklet)), A Ház
(1909), Múlt és Jövő (1914–16), Új Idők (1918–34).