GÁCSI MIHÁLY

(Budapest, 1926. – Zalaegerszeg, 1987.): grafikus.

1949-től 1956-ig a Képzőművészeti Főiskola növendéke, mesterei Domanovszky Endre,
Hincz Gyula és Koffán Károly voltak. 1956–74-ig a Szolnoki Művésztelep alkotója volt.
1961-től 1979-ig a szolnoki Néplap, illetve Új Néplap részére heti rendszerességgel
rajzolt karikatúrákat a Jászkun Kakas humormellékletbe. A megyei újság önálló
groteszk rajzait is szívesen közölte. Az Élet és Irodalom 1967-től 1983-ig foglalkoztatta a
művészt. 1974-től Hódmezővásárhelyen, majd 1976-tól haláláig Zalaegerszegen élt.
Anekdotázó hangvétele karikaturisztikus látásmóddal társulva alkották jellegzetes
ábrázolásmódját. A linómetszet- és rézkarctechnikának is kiváló ismerője volt. Utolsó
éveiben inkább festéssel foglalkozott.
Díj: 1974-ben Munkácsy-díjjal tüntették ki.
Kiállítás: Budapesten a Dürer Teremben (1967), a Derkovits Teremben (1969), a Csók
Galériában (1974), Szolnokon (1967), Miskolcon (1979), Szegeden (1975, 1980),
Zalaegerszegen (1977), az NSZK-ban (1980) voltak. Csoportos kiállításon Európa
számos országában szerepelt. Főbb művei: Cégem reklámja, A régi ház, A szobrász,
Dózsa-sorozat.
Publikáció: Tollasbál (Szolnok) (1961), Néplap (Szolnok) (1961–62), Új Néplap (1963–79),
Élet és Irodalom (1967–83), Vasárnap (Szolnok) (1971).