GLATZ OSZKÁR

(Budapest, 1872. – Budapest, 1958.): festő.

Művészettörténetet tanult Bécsben és Münchenben, ekkor kezdett rajzolni. 1982-ben
Hollósy Simon magániskolájában készült főiskolai felvételre, majd 1893-ban Párizsban
a Julián Akadémián tanult. 1896-tól Nagybányán dolgozott, és itt döbbent rá a pleinair
festés valódi sajátosságára, a szín fontos szerepére. Nagybányán bemutatott
festményei igen nagy elismerést váltottak ki. 1897-től rajzol grafikát és karikatúrát a
Krónikás, majd 1920-tól a Grimasz (Bécs) lapok részére. 1898-ig dolgozott
Nagybányán. Ettől kezdve hosszú ideig csak rajzokat készített, zsánerjeleneteket, tájat
és arcképet.
Díj: 1952-ben Kossuth-díj; 1953-ban érdemes művész címet kapott.
Kiállítás: 1910-ben a Nemzeti Szalonban rendezett kiállítást, 1912-ben a nagybányai
jubiláris tárlatra elküldte ifjúkori műveit. 1953-ban az Ernst Múzeum rendezte meg
gyűjteményes kiállítását, 1914-től 1938-ig a Képzőművészeti Főiskola tanára. A bujáki
népviselet színpompás világa adja számára a leghálásabb témákat. Formaérzéke és
karaktermeglátása tónusos arcképfestésében is szembetűnő. Számos művét őrzi a
Magyar Nemzeti Galéria.