GUGI SÁNDOR

(1917. – Budapest, 1998.): grafikus, tanár.

1934-ben országos rajz tanulmányi versenyt nyert, és egy év múlva felvették a
Képzőművészeti Főiskolára, Aba-Novák Vilmos festőtagozatára. Tanulmányai végén
tanári oklevelet szerzett mértani rajz és képzőművészeti ismeretekből, melyet Aba-
Novák mellett Szőnyi István, Rudnyai Gyula, Ferenczy József, Kisfaludi Stróbl Zsigmond
és Lechner Jenő parafált. 1940-től kisegítő rajztanárként dolgozott. 1947-től 1949-ig az
Árpád Gimnázium rajz- és művészettörténet tanára, valamint igazgatóhelyettese volt.
1949-ben abbahagyta a tanítást, és a Szabad Népnél áttért a sajtógrafikára.
Képregényes munkásságát 1954-ben kezdte a Tanácsok Lapjánál, ahol S. J. szövege
alapján Talál Tamás kalandjait rajzolta meg 45 csíkban. 1955-ben kereste meg az ifjú
Horváth Tibort, aki a Kulturális Minisztérium oktatási osztályán dolgozott, hogy
készítsenek együtt képregényt. Horváth kapva kapott az ajánlaton, aki 1956 után egy
Cs. (Csepreghy?, nemesi előnév) rövidítéssel gyarapította szignóját. Állítólag
összekeverték a sokat publikáló Horváth Tiborral, az ismert orientalistával és
művészettörténésszel. Megszülettek a műfaj emblematikus darabjai az Új Világ, a
Szabadságharcos és a Po Sztránye Szovetov oldalain. Gugi számtalan stílusban tudott
rajzolni. Reális tusrajz jellemezte Wells Láthatatlan emberében, lavírozott technika
Verne Grant kapitány gyermekeinél, képi humor a Mahomed Csömörönnél, melynek
szövegkönyvét is Gugi írta. 1954 és 1960 között Gugi lefektette a képregényrajzolás és
-írás alapjait, hogy aztán elegáns módon faképnél hagyja az egészet. Hogy ezt a
„szakítást” Gugi kettős látása vagy mérhetetlen precizitása okozta, nem tudni. A
művész képes volt hosszú heteket eltölteni egy-egy képkocka megrajzolásának
előkészületeivel. Minden egyes apró részletnek, bútornak, ruházatnak, épületnek
utánanézett, csakúgy, mint a későbbiekben Zórád Ernő. Így eshetett meg, hogy amíg
ő kényelmesen, határidő nélkül rajzolta Jókai Mór Szép Mikhálját, addig Cs. Horváth
Sebőknek is kiadta ugyanazt a munkát, amit Sebők „le is zavart” annak rendje és
módja szerint. A 70-es években Gugi egy időre állást vállalt a Típustervező Intézetben,
majd 1974-től a Magyar Ifjúság tördelőszerkesztőjeként dolgozott. Közelmúltig
„maradandó” grafikája a Világgazdaság földgömbös fejléce volt. 1970-ben Gugi két
Rejtő-kisregény feldolgozásával még visszatért a képregény világába, hogy aztán
annak futószalagszerűségétől megcsömörlötten újból otthagyja azt. A Magyar
Ifjúságtól ment nyugdíjba 1977-ben. Főbb képregényei: H. G. Wells: A láthatatlan
ember (1957), Ribakov: A tőr (1957), Gugi Sándor: Mahomed Csömörön (1959), Szerb
Antal: Szerelem a palackban (1964), Rejtő Jenő: Pipacs (1970), Rejtő Jenő: Minden jó,
ha vége van (1970) (Kiss Ferenc).
Publikáció: Pesti Posta (1944), Népszava (1949), Kincses Kalendárium (1954), Kirakat
(1957–58), Képes Nyelvmester (1957–84), Füles Évkönyv (1963–77), Asszonyok Évkönyve
(1967–68), Magyar Ifjúság (1957–73), Füles (1970–71), Világ Ifjúság (1977). Szigno:
GUGI.