GULÁCSY LAJOS

(Budapest, 1882. – Budapest, 1932.): festő.

Az Országos Mintarajziskolában kezdett tanulni, lényegében azonban autodidakta
volt. 1902-ben Rómában, majd Firenzében és Párizsban járt tanulmányúton.
Olaszországot később több alkalommal is felkereste, s számos képén festette meg az
olasz városok középkori, reneszánsz hangulatát. 1907-ben volt első gyűjteményes
kiállítása Budapesten az Uránia műkereskedésben. 1909-től 1910-ig karikatúrákat
rajzolt az Izé vicclap részére. Grafikái jelentek meg a Ház című újságban. Fő
megnyilvánulási formája a festészet maradt.
Díj: 1908-ban el nyerte a Ferenc József jubileumi díjat. Ezekben az időkben kapcsolat
alakult ki közte és a Holnap antológia szerzői között. A háború kitörésekor Velencében
idegrendszere összeroppant, s ettől kezdve rövid megszakításokkal az
idegszanatóriumok, 1917-től kezdve pedig haláláig elmegyógyintézet lakója volt. E
korszakban álombirodalmának, Nakonxipannak tájait, embereit ábrázolja gyöngéd
színű, lágy tónusú szürrealisztikus képekben (Ópiumszívó álma; Rózsalovag).
Festészetének azonban véget vetett 1924-ben bekövetkezett vaksága.
Kiállítás: 1911-ben Nagyváradon és Temesvárott, 1912-ben Szegeden állítottak ki
műveit, amelyek egy sajátos álomvilág költői megnyilvánulásai (Dal a rózsatőről,
Flórenzi tragédia stb.). 1922-ben az Ernst Múzeumban gyűjteményes kiállítást
rendeztek műveiből. Ekkor írta hozzá barátja, Juhász Gyula megrázó versét (Gulácsy
Lajosnak). Emlékkiállítását 1936-ban a Nemzeti Szalonban, 1947-ben a Bibliotheca
Officinában rendezték meg.
Publikáció: A Ház (1909), Izé (1909–10).