HÁY KÁROLY LÁSZLÓ

(Abony, 1907. – Budapest 1961.): festő, grafikus.

1925–29: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Csók István, Réti István, Vaszary
János. 1960: Munkácsy-díj. 1927-től állított ki. Egyénileg 1929-ben mutatkozott be
először. Rajzolt a Lantos Magazin (1929) újságnak. Az új művészeti áramlatokkal
Berlinben ismerkedett meg 1931-ben. Hazatérése után az illegális kommunista párt
tagjaként röpcédulákat rajzolt, a Vörös Villamos, Vörös Tungsram, Ellenzéki munkás
című illegális lapokat illusztrálta, ezért, illetve a Szabadság és Nép című kiállításon való
részvételéért két alkalommal börtönbe került. Az 1934-ben létrejött Szocialista
Képzőművészek Csoportjának alapító tagja volt, majd a Független Színpad tagjaként
dolgozott. Festményeit, grafikáit expresszív hang, az aktualitásokkal való természetes
azonosulás szándéka jellemezte. Antifasiszta szellemiségű a Német maszlag, török
áfium című linóleummetszet sorozata. 1944-ben Szegeden ő alapította és szervezte
meg a kommunista Szikra Kiadót, 1945-től egy éven át a kommunista párt
központjában a kulturális alosztályt vezette. A sokszorosított grafika, különösen a
linómetszés foglalkoztatta 1945 után is. Ezekben az években jelentős illusztrátori
munkásságot fejtett ki, kezdetben Csokonai- és Petőfi-, majd modern műveket
(Steinbeck, Déry Tibor) illusztrált. Az 1956-os forradalom eseményeire reagált
Menetelők és kitántorgók című grafikai sorozatában. Tervezett díszletet (Gribojedov:
Az ész bajjal jár, Nemzeti Színház, 1947; Csehov: Cseresznyéskert, Madách Színház,
1948; Moliére: Zsugori, Madách Színház, 1948). Öt éven keresztül a Magyar
Iparművészeti Főiskola diszlettervezési szakának vezető tanára volt, majd ugyanott
egy évig alakrajzot tanított. Szakírói tevékenységet is kifejtett, 1945–48 között a
Szabad Nép kritikusa volt.