KARINTHY FRIGYES

(Budapest, 1887. – Siófok, 1938.): író, költő, drámaíró.

Természettudományok iránti érdeklődése korán megnyilatkozott, irodalmi tehetségét,
rendkívüli humorérzékét gyermekkori naplói is elárulják (1898–1900). Az Utazás a
Merkúrra és a Tejút megközelítése (1897–98), valamint a Magyar Képesvilágban 1902–
1903-ban megjelent Nászutazás a föld középpontja felé című regényei Verne, Jókai
fantasztikuma iránti érdeklődését jelzik, s parodisztikus megfogalmazásuk érett
humorérzékre vallanak. 1906-tól jelentek meg versei, novellái, tárcái, kritikái. Az Újság
(1906), az Ország-világ (1907), a Budapesti Napló, a Pesti Hírlap, az Élet, a Nyugat
(1908) közölte írásait egyre rendszeresebben. Szinte minden esztendőben új
sajtóorgánumot hódított meg. 1910-től a Reneszánszba, 1911-től a Borsszem Jankóba,
1912-től a Fidibuszba, 1913-tól a Pesti Naplóba, 1914-től a Budapesti Hírlapba írt. De A
Hét, a Világ, az Új Revü, a Nap és a Színházi Élet is foglalkoztatta. A modern 20.
századi magyar humoreszköztár és szatirikus szemléletmód megteremtője, a pesti
komikus folklór kiteljesítője. Közvetlen előzménye Sipulusz. Ő tette meg az első
lépéseket a modern humor felé. Kávéházi szórakozásaihoz tartozott a
portrékarikatúrarajzolás kollégáiról, ismerőseiről. Rajzait több újság is közölte: a
Magyar Magazin (1929), a Pérely Herczeg Imréről készített rajzát.