KÖPECZI BOÓCZ ISTVÁN

(Budapest, 1919. – Budapest, 1978.): alkalmazott grafikus, díszlet- és jelmeztervező.

1938: Iparművészeti Iskola ötvös szakán szerzett bizonyítványt, tanára: Pál Lajos. 1945:
Magyar Iparművészeti Főiskola és Pázmány Péter Tudományegyetem.
Művészettörténet szakra járt, mesterei: Aba-Novák Vilmos, Bernáth Aurél, Elekffy Jenő,
Szőnyi István.
Díj: 1941: A Budapesti Állatkert plakátpályázatának III. díja; 1943: ENIT, III. díj; 1969:
Jászai Mari-díj; 1972: Nemzetközi színpadművészeti kiállítás I. díja, Újvidék. 1945–51
között a Magyar Iparművészeti Főiskola és a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára
volt. 1951 után az Úttörő Színház, 1952–54 között az Ifjúsági Színház, 1954–56-ban a
Petőfi Sándor Színház és 1956–78 között a Madách Színház díszlettervezője volt. Több
műfajú művész: bábszínházi díszleteket, bábokat tervezett, színházi és filmplakátokat,
valamint könyvillusztrációkat egyaránt készített.
Könyv: A boszorkány, 1959. Filmek gyártásánál is, és a televízióban is dolgozott.
Postabélyegeket tervezett és karikatúrákat készített. Ötvös- és zománcműveket is
alkotott. Szakcikkei jelentek meg a Színház című lapban. 1965-ben Prágában részt
vett a Színházi Konferencián. Grafikai munkásságának jellegzetes állomásai voltak
Kalló Ferenc: Itt a piros – hol a piros? (1940), című könyvének és az első magyar
gyermekenciklopédia köteteinek (A föld és lakói, 1960) illusztrálása, valamint Kéki Béla
Az írás története című könyvének (1971) grafikai terve. Színházi tervezőművészetének
a festői és grafikai találékonyság, gazdag színhatású, dús fantáziájú, olykor-olykor
ironikus, játékos jelleg és építőkészség voltak a jellemzői.
Diafilm: Jumbó, egy kis elefánt kalandjai. (1963).