NAGY ENDRE

(Nagyszőllős, 1877. – Budapest, 1938.): újságíró, író, konferanszié, kabaréigazgató.

Jogot végzett, majd Nagyváradon kezdte újságírói pályáját a Szabadság című
lapnál. Már 1902-ben írt paródiát, dalszöveget a Tarka Színpad számára. 1907-ben
Budapestre jött, ahol a Magyar Szó, majd a Pesti Napló munkatársa lett. Ugyancsak
1907-ben, Kondor Ernő kabaréjában, a Bonbonniére-ben állt először színpadon. 1908-
ban átvette Faludi Sándortól a Modern Színpad vezetését és a saját neve alatt, mint
Nagy Endre Kabaréját nyitotta meg. Sikerrel vette fel a küzdelmet az orfeumokkal és
a német nyelvű, trágár brettli-színpadokkal. Kabaréja egyfelvonásosok és sanzonok
színháza volt. Konferanszai rögtönzésként hatottak, pedig gondosan megírt szövegek
voltak. Könnyedén tréfálkozott aktuális, komoly politikai témákról. Konferanszainak
szövegét nem engedte nyomtatásban kiadni, mert a csevegést nem tekintette írói
műfajnak.Ő fedezte fel Medgyaszay Vilmát, aki a sanzonéneklés jellegzetes, új stílusát
teremtette meg. 1913-ban neki adta át kabaréját. Párizsba ment, majd egy év múlva
hazatért. Paulini Béla kortárs karikaturista írta, az Újságrajzoló Művészek Könyvében:
„Nagy Endre egy időben majdnem szabályos karikatúrarajzolói tevékenységet fejtett
ki, nemcsak ráadásképp adta a maga írásaihoz a rajzot, hanem rajzolt kis viccekhez
nagy képeket is, egész sorát a rajzoknak s egyik jobb volt, mint a másik. ”