NAGY SÁNDOR

(Németbánya, 1869. – Gödöllő, 1950.): festő.

Tanulmányait az Országos Mintarajziskolában kezdte, mint Székely Bertalan
növendéke. 1890-ben római ösztöndíjat kapott. 1892-től 1900-ig Párizsban dolgozott,
közben a Julián Akadémiát látogatta. Karikatúrát az Üstökös című élclapba rajzolt
1892-ben. Groteszk állatokról készített kiállítási anyagot. Ismert ex libris rajzoló. Több
lapot illusztrált: Művészet (1902–10), Magyar Iparművészet (1903), Modern Dunántúl
(1910), Mindent tudok (1925), Magyar Ex libris (1935). 1898-ban állított ki először
Párizsban. Sikerrel vett részt az 1902-ben Torinóban rendezett világkiállításon. 1903-ban
és 1906-ban elnyerte a Nemzeti Szalon díját. Tagja volt a Magyar Grafikusok
Egyesületének és alapító tagja a Céhbeliek Művész Egyesületének. 1934-től 1944-ig a
Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Fontosabb kiállításai: 1927: London, Paterson
Galéria, 1931-ben gyűjteményes kiállítás a Műcsarnokban. Művészetének nagy részét
nem a tárlatok falán, hanem templomokban (Pesterzsébet), szőnyegmintákban,
üvegfestményeken találjuk. Művészete Botticelliével rokon. Kifejezőeszköze a rajz, a
képzeletdús stilizált vonalvezetés. Művészetébe belejátszik a keleti misztika szelleme is.
A pesterzsébeti katolikus templomban látható falképeit Bernáth Aurél a hazai
falképfestészet legnagyobb teljesítményei közé sorolta.