REMSEY JENŐ GYÖRGY

(Nagykőrös, 1885. – Gödöllő, 1980.): festő, grafikus.

1905–09: Iparrajziskola.
Díj: 1910: Hors Conours-oklevél, Bécs; 1945: Benczúr-díj; 1977: Gödöllő város
díszpolgára. 1909–14 között a gödöllői művésztelepen dolgozott, 1909-ben a KÉVE
(Magyar Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete) tagjai sorába választotta.
Rendezésükben számos kiállításon vett részt (Bp., Berlin, Bécs, Düsseldorf, Genf, Lipcse,
Nürnberg). Karikatúrát rajzolt 1910-ben a Fidibusz vicclap részére. Itt munkatársai
voltak: Major Henrik, Paulini Béla, Szüle Péter, Vanek József, Pólya Tibor, Hosszú Pintér
Gyula. 1911-ben és 1914-ben Münchenben járt tanulmányúton. 1924-ben létrehozta
a Spirituális Művészek Társaságát. 1932-ben alapította meg a Spirituális Művészet
Szövetségének lapját, a Fáklyát (1935-ben betiltották). 1935-ben Kató Kálmánnal Új
Szalon címmel kiállítótermet nyitottak Budapesten. 1937–41 k özött a N emzeti F igyelő
munkatársa lett. 1921–40 között három verseskötete és néhány színműve is megjelent,
melyek közül a Marinuzzit saját díszleteivel a Kolozsvári Nemzeti Színház 1942-ben
előadta. 1954-ben belépett a Szinyei Alkotóközösségbe, 1960-ban a Rézkarcoló
Művészek Alkotóközösségébe. Első munkái Rippl-Rónai hatásáról tanúskodnak, majd
biblikus témákat és a magyar mondavilág történeteit festette meg, színes ablakokat
és gobelineket is készített.