RÓNA JÓZSEF

(Lovasberény, 1861. – Budapest, 1939.): szobrász.

Asztalosinas volt, majd egy szobrászműteremben segédkezett, 1879-ben ösztöndíjjal
Bécsbe ment, és 1882-től három évet Zumbusch mesteriskoláján töltött. 1885-ben
Berlinben első nagyszabású szobrával római ösztöndíjat nyert. Megszorult faun című
szobrára Rökk Szilárd-jutalmat, az Utolsó szerelem címűre pedig aranyérmet kapott
(Antwerpen), Párizsban Grand Prixt-t nyert. Legismertebb faszobráért, a József és
Putifárné című kompozícióért (1910, Magyar Nemzeti Galéria) elnyerte az állami nagy
aranyérmet. A Benczúr Társaság tagja volt. 1922-ben a Műcsarnokban volt
gyűjteményes kiállítása. Bibliai, mitológiai témájú kisméretű szobraira nagy szakmai
felkészültség, naturalista felfogás jellemző. Rajzolt karikatúrát és illusztrációt az Új Idők
1899, Borsszem Jankó 1928, Múlt és Jövő 1930 újságoknak. Fő műve Savoyai Eugén
neobarokk lendületű, reprezentatív hatású lovas szobra (Budapest). Egyéb
emlékművei: Zrínyi szobra Budapesten, Kossuth miskolci és szegedi szobra, Szemere
Bertalan miskolci, Klapka komáromi szobra. 1922-ben gyűjteményes kiállítása volt a
Műcsarnokban.