RUDNAY GYULA

(Pelsőc, 1878. – Budapest, 1957.): festő, grafikus

1894: Budapest Iparművészeti Iskola, 1895–1902 között Hollósy Simonnál tanult
Münchenben, közben nyaranta Nagybányán festett. 1902-ben Rómában, 1903-ban
Párizsban tanult egy-egy évet. 1910-ig Hódmezővásárhelyen élt, szoros barátságot
kötött az ott élő Endre Bélával, Pásztor Jánossal és Tornyai Jánossal. 1922–52 között az
Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára. 1947-ben Baján Népi Festőakadémiát
szervezett.
Díj: 1948: Pro Arte-díj; 1949: Kossuth-díj; 1953: kiváló művész. Számos nemzetközi
kiállítás kitüntetettje. Festészetének három forrása: a magyar nemzeti romantika,
Munkácsy realizmusa és a nagybányai iskola. Hódmezővásárhelyi tartózkodása
idején széles horizontú alföldi tájakat festett. Rudnay Gyula festői munkássága mellett
grafikákat, karikatúrát is rajzolt újságok részére. A hódmezővásárhelyi Dongó élclap
(1907–1909) f ejléce i s a z ő m unkája. I llusztrált m ég a M űvészet (1906–11), Vasárnap
(1911), Új Idők (1917–26), Kék Madár (1923), Mindent tudok (1925), Lantos Magazin
(1929), Az Újság Vasárnapja (1929), A Reggel (1930), Délibáb (1942), Új Idők (1949)
lapoknak.