SZEMERE ANTAL BÉLA

(Budapest, 1923. – Budapest, 1999.):

A háború alatt karpaszományos hadapród volt, amit aztán a kommunista hatalom
kényszermunkával honorált. Nem csoda, hogy büntetése letelte után Szemere
„legnagyobb munkái” az akkori pártvezetőket: Sztálint és Rákosit ábrázolták a május
elsejei felvonulásokon. A Sztálinváros kapuján látható freskóterv is az ő keze munkája.
Az autodidakta grafikus első munkái az 1957-ben induló Tábortűz oldalain,
címoldalain jelentek meg, mely a francia Camera nevű kommunista, képregényeket
is közlő újság mintájára készült. Rövid időn belül olyan képregényei jelentek meg, mint
Verne Gyula: 20000 mérföld a tenger alatt című regényének képregényváltozata,
melyet azóta sem tudott senki felülmúlni. Képregényes korszaka 1957 és 1961 közé
datálódik. Ebben az időben készítette el klasszikus diafilmjeit is, melyeket szintén Verne
művei alapján festett meg. Nagy hatással volt rá Sebők Imre munkássága, és a
Vaillant-ban megjelent képregények. Ez érződik két fantasztikus témájú képregényén,
az Apéolónon és A végtelen vándorain is.
Zórád Ernővel együtt rajzolt az Ifjúsági Lapkiadónál, sőt diafilmeket is készítettek
együtt, míg meg nem romlott közöttük a viszony. Szemere dolgozott a Magyar
Ifjúságnál, a Ludas Matyi (1957) Tábortűz (1959) politikai karikatúrákat készített. A Füles
Évkönyv számára (1991) képregényt rajzolt. A Duclos Bányagépgyár grafikusa lett,
majd a Kiállításszervező és Kivitelező Vállalatnál rajzolt tovább. Fafaragásai számos
nemzetközi kiállításon vettek részt, és a Képzőművészeti Alap felkérésére készített
festményei külföldön is ismertté tették a nevét. Az örök bohém rajzoló 1999.
szeptember 17-én agyvérzésben hunyt el Budapesten. Főbb képregényei: Jules
Verne: 20000 mérföld a tenger alatt, A rejtelmes sziget (1959), Bánki: Apéolón
(Tábortűz, 1960), A végtelen vándorai (Tábortűz, 1961).