SZILÁGYI JOLÁN, Szamuely Tiborné

(Nagyvárad 1895. – Budapest, 1971.): grafikus.

1914–16-ig a budapesti Iparrajziskolában tanult. 1916–17 nyarain a nagybányai
művésztelepen, 1917–19-ben pedig a Kernstok Károly és Rippl-Rónai József által
vezetett képzőművészeti szabadiskolában folytatott tanulmányokat. A kommün
idején a Művelődési Népbiztosságon dolgozott mint titkár, utána először Bécsbe,
majd Olaszországba (1920–21) és Moszkvába emigrált, ahol 1921–22-ben a
Vhutemasz Rajziskola növendéke volt. 1922–33 között Berlinben lakott, rajzolóként
dolgozott a Németország Kommunista Pártja Központi Bizottságának agitációs és
propaganda osztályán. Számos kommunista lap (Die Rote Fahne) számára készített
grafikákat és több szatirikus lapnak (Knüppel, Eulenspiegel, Roté Pfeffer) volt
szerkesztőségi munkatársa. Politikai rajzai, kisméretű plakátjai, címlapjai is jelentősek. A
kommunisták oldalán állt, harcukat plakátjaival is propagálta. Fasizmusellenes
rajzaival vált elsősorban ismertté. 1934-től SZU-ban élt. A Sarló és Kalapács irodalmi és
művészeti folyóirat, valamint a Krokodil című élclap számára készített rajzokat. 1935–
38 között a Leningrádi Festőakadémián tanult. A II. világháború alatt művészi
színvonalú grafikákat készített. 1948-ban hazaköltözött Magyarországra. 1948–55: az Új
Világ című lap rajzolójaként és művészeti cikkírójaként tevékenykedett.
Kiállítás: Gyűjteményes kiállítást rendezett 1949-ben a Képzőművészeti Főiskola
épületében, 1956-ban a Nemzeti Szalonban, és 1969-ben a Magyar Nemzeti
Galériában. Alkotásait 1971-ben Kelet-Berlinben is bemutatták.
Könyv: Karikatúra-gyűjteményét 1959-ben adták ki (1950): Karikatúrák (1959);
Emlékeim, saját illusztrációival (1967).
Díj: Munkácsy-díj.
Publikáció: Die Rote Fahne (1923–1933), Knüppel (1930), Eulenspigel (1923–1933),
Krokodil (1934), Sarló és Kalapács (1934), Új Világ (1948–55), Pajtás (1950), Élet és
Irodalom (1958).