SZITÁS GYÖRGY, Szloszjár György

(Szarvas, 1926. – Budapest, 2000.): grafikus.

A szlovák nemzetiségű gyermeket szabómester édesapja nem engedte taníttatni, így
csak hat elemit végezhetett. Az ambiciózus fiatalember azonban, dacolva a szülői
akarattal, 1948-ban felvételizett az Országos Magyar Iparművészeti Főiskola grafika
szakára egy olyan festménnyel, mely egy tökéletes plaszticitással megfestett
villanykörtét ábrázolt. A vizsgabizottság felismerte benne az őstehetséget, és fel is
vették a hallgatók sorába, azonban fél év után, koholt vádak alapján, áldozatul esve
az akkoriban dívó koncepciós rágalmaknak, eltávolították a főiskoláról. 1951-től az
Ifjúsági Lapkiadó Vállalat alkalmazásában állt, első illusztrációja a Pajtás 1951.
március 15-i számában jelent meg. Itt találkozott Zórád Ernővel, aki felkarolta a
tehetséges fiatalt, ami annyit tett, hogy Szloszjár levázlatolhatta a rajz főfiguráit,
megcsinálhatta a hátteret, majd a félkész rajzot zórádosította a Mester. (A következő
ötven évben Zórád számtalanszor alkalmazta ezt a módszert Szloszjárral elkezdve,
majd folytatta Szemere Antalon át egészen Fazekas Attiláig.) Szloszjár György 1954-
ben magyarosított Szitásra. Első képregényét ugyanebben az évben rajzolta Teknős
Péter története alapján a Pajtás megbízásából, melynek A Felfedező őrs kalandjai
volt a címe. Ez a történet még az akkoriban dívó képaláírásos stílusban készült, de
már itt is megmutatkoztak a grafikus formabontó képi megoldásai. Bár Szitás György
autodidakta rajzoló volt, korai grafikáiban ugyanúgy felismerhetjük jellegzetes és
kiforrott stílusát, mint végig a pályafutása során. Fantasztikus ábrázolásaiban már a
kezdet kezdetén ráérzett a sci-fiben rejlő lehetőségekre, és ki is használta azokat.
1957-ben a Tábortűz oldalain megrajzolta az Agadeszt, míg az 1970-es Fülesben egy
Pirx történetet, Stanislaw Lem: Worlcombe-rejtélyét öntötte képekbe. A ‘60-as évek
második felében ő illusztrálta Vojszkunszkij és Lukogyjanov: A bűvös kés című
regényét, Carlos Rasch Meteorvadászokját és Botond-Bolics György tudományos
fantasztikus regényét, a Redivivus tüzet kért is. Az ő könyvillusztrációi inspirálták Zórád
Ernőt, aki 1968-ban a Magyar Ifjúságban megrajzolta Heinz Vieweg: Az ultrasymet
titka című utópisztikus képregényét, és Korcsmáros Pált, aki Brabenec – Vesely: Egy
bolygó Robinzonjai című regénye nyomán 1970-ben a Képes Újságnak elkészítette az
Űrhajótöröttek című képregényt. Szitás számtalan bűvész- és kártyatrükköt illusztrált a
Füles oldalain és könyv alakban is. Az összes Rodolfo-könyvet és bűvészdobozt ő
illusztrálta, a nagy Rodolfo rajta kívül mással nem is dolgozott. Ponson du Terrail
klasszikus ponyvasorozatából, a Rocambole-ciklusból 1968-ban a Füles számára
elkészítette a Rocambole című képregényt, melynek a szövegkönyvét is maga írta.
Sokat illusztrált a L’udové Novinybe, a magyarországi szlovák nemzetiségiek lapjába.
Első munkahelyéről, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalattól ment nyugdíjba. Érdekes, hogy
Szitás György képregényes munkásságát 1987-ben, harminchárom évvel A Felfedező
őrs kalandjai után szintén egy Teknős Péter által írt képregény, az utópisztikus beütésű
Életmentő program zárta le.
A Magyar Újságírók Szövetségének 1976-tól haláláig a tagja volt. 2000. február 26-án
hunyt el Budapesten. Főbb képregényei: Agadesz (1957), Jules Verne: Egy újságíró
egy napja 2889-ben (1968), Ponson du Terrail: Rocambole (1968), Stanislaw Lem: A
Worlcombe-rejtély (1970), Erdős László: A szökevény (1970), Anatolij Sztaszj: Füstjelek a
dzsungel felett (1974) stb. (Kis Ferenc szócikke).
Publikáció: Színház és Mozi (1949), Tábortűz (1957), Pajtás (1957–85), Ország-Világ
(1957), Kincses Kalendárium (1958–63), Falusi Vasárnap (1959–), Füles (1957–71), Úttörő
Naptár (1961–87), Képes Újság (1962) (karikatúra.), Magyar Ifjúság (1962–63), Füles
Évkönyv (1963–87), Hahota (1981–92), Népszabadság (1987–89), Dörmögő Dömötör
(1992–2000), Mini Pajtás (1985–86). Szignó: Szitás.