TICHY KÁLMÁN

(Rozsnyó, 1888. – Budapest, 1968.): festő, grafikus, író.

Tichy Gyula festő öccse. Münchenben Hollósy Simon szabadiskolájában (1906), majd
1907–11-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Grafikatanára Olgyai
Viktor volt. Első grafikáit már főiskolás korában kiállították, ekkor jelentek meg első
írásai is a Rozsnyói Híradóban. Grafikát és karikatúrát az Élet (1909), a Móka (1910–11),
Vasárnapi Újság (1914–20), Pásztortűz (1924), Vasárnap (1929) lapokban publikált.
Stílusa kísérletező szecessziós és elgondolkodtató. Ex libriseket és plakátokat is készített.
1915-től a Budapest című napilap regényét (Erinnis) közölte folytatásokban. 1923–27-
ben a Sajó Vidék szerkesztője, majd a Prágai Magyar Hírlap munkatársa volt. 1927-
ben jelent meg a Négy évszak című önálló kötete saját illusztrációival. 1930-ban a
Rozsnyói Városi Múzeum vezetője, majd 1934-től a Szlovák-Magyar Kultúregyesület
gömöri körzetének titkára lett. A pozsonyi Magyar Néplapban és a Magyar
Minervában jelentek meg írásai. 1935-ben közreadta Pelsőc monográfiáját
(Philiceumtól Pelsőcig). Néprajzi kutatással és gyűjtéssel is foglalkozott, anyagát a
Néprajzi Múzeum adattára őrzi. 1938–1945 között a Napkelet, a Pásztortűz, a Tükör, a
Búvár, a Forrás, az Új Magyar Múzeum közölték írásait. A KÉVE (Magyar
Képzőművészek és Iparművészek Egyesülete) tagjaként (1910–45) sorra jelentek meg
képzőművészeti alkotásai. Főleg szecessziós jellegűgrafikai munkái jelentősek. Egy
tusos üveg meséi címmel linóleummetszet-sorozatot adott ki. A kakaslábú vár ostroma
című képe a pozsonyi múzeum tulajdonába került. 1948-tól Budapesten élt.